Nagy kudu

Egyike a legnagyobb antilopféléknek, mely csavaros szarvával és a testén végigfutó csíkokkal egyből kitűnik környezetéből.

A nagy kudu (Tragelaphus strepsiceros) a tülkösszarvúak családjába tartozik. Párosujjú patás állat, melynek köznapi neve a khoikhoi nyelvből eredeztethető, tudományos neve pedig különleges szarvára utal.

Afrika keleti és déli erdős szavannáin él. Bár nem rendelkezik saját territóriummal, mégis ragaszkodik ahhoz a nagyjából 4-10 négyzetkilométernyi területhez, ahol felnő. Az orvvadászat és élőhelyének csökkenése miatt azonban csak szórványosan látható. Nem vándorol, és a vízforrástól sem távolodik el soha. A botswanai Chobe Nemzeti Park bozótosában sikerült lencsevégre kapnom egy kudu párt, így jól meg tudtam figyelni a két nem közötti különbséget is.

Tragelaphus strepsiceros

A kudu testhossza 185-245, marmagassága 100-160 centiméter. Szőre színe a szürkéstől a vörösbarnáig különféle árnyalatú lehet. Orra általában sötétebb, mint teste többi része, szemei között pedig egy fehér sáv húzódik. Legfeltűnőbb ismertetőjegye a törzsén és az arcán végigfutó vékony fehér csíkok, melyek megkülönböztetik a többi patástól is. A bikának látványos, többször csavarodó szarva van. Az első csavar 2 éves kora körül fejlődik ki, de szarva folyamatosan, élete végéig növekszik. Hossza elérheti a 100-140 centimétert is, és ritkán még 3 csavart is hozhat. Torkát sűrű sörény borítja, mintha csak szakállt hordana. A hím jóval nagyobb a tehénnél, súlya 120-315 kilogramm között ingadozik.

Nappal aktív, a kora reggelt és a késő délutánt táplálkozással tölti. Növényevő, füvet és a fák, bokrok leveleit legeli le, de időnként gyökereket és gyümölcsöket is eszik. Ő maga prédaállat, legfőbb ellensége az oroszlán, a leopárd és a hiénakutya, továbbá a fiatal példányokat a gepárd is megtámadja. Kitűnő hallása és éles látása van. Ha veszély leselkedik rá a közelében, ugató hangon riasztja társait.

Tragelaphus strepsiceros

A kudu általában kis, 6-10 egyedet számláló családba tömörül, melyet a zebráéhoz hasonlóan egy domináns hím vezet, de esetenként 20 példány is együtt élhet. A fiatal bikák csak addig maradnak csoportjukban, míg el nem érik az ivarérett kort, utána egy másik, csak hímekből álló csapathoz csatlakoznak. Az esős évszakban, amikor bőven rendelkezésükre áll élelem, a különböző csordák keverednek. A párzásra április és május között kerül sor. Amikor a bika a tehénnek udvarol, állát kiszemeltje pofájához dörzsöli. A nőstény 7-8 hónapig tartó vemhesség után egyetlen egy utódot hoz a világra. A kis borjú 15 kilogrammot nyom születése pillatanában. Anyja élete első pár hónapjában a ragadozóktól és fajtársaitól féltve viseli gondját, családjának is csak később mutatja be, és kicsinyét mintegy 6 hónapon át szoptatja.

A nagy kudu a természetben 7-8 évig él, de fogságban megérheti a 23 éves kort is. A tehenek élettartama általában meghaladja a hímekét.