Ezt a kígyófejre emlékeztető növényt egyes helyeken kártékonynak titulálják, míg máshol a népi gyógyászat hasznosítja.
A terjőke kígyószisz (Echium vulgare) a borágófélék családjába tartozik. Neve a vipera szóból származik, melyet Pedaniosz Dioszkoridésznak, ókori görög katonaorvosnak, botanikusnak és szakírónak köszönhet, aki azért nevezte el így ezt a virágos növényt, mert termésének alakja a vipera fejére emlékeztette. Népiesen hívják még kisökörnyelvnek és pirosító gyökérnek is.
Európában és Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos, de az Antarktisz kivételével az összes kontinensen elterjedt. Egyes helyeken invázív fajnak tartják, Brit-Kolumbiában és Washington államban kifejezetten kártékonynak számít. Főleg domb- és hegyoldalakon találkozhatunk vele. Én is a hegyekben, a francia Pireneusokban fényképeztem le, de parlagon, legelőkön, útszélén, vasúti sínek mentén, homokos dűnéken és tengerparti vidéken is gyakran látható.
Lágyszárú növény, amely 30-100 centiméter magasra nő meg. Lándzsás, elkeskenyedő leveleit és sötétzöld szárát érdes szőrszálak borítják. Mint a kétnyári növények többsége, a terjőke kígyószisz is hermafrodita. Májustól szeptemberig virít. Virágzata legfeljebb 50 centiméter hosszú, hengeres fürtökben nő. Két centiméter átmérőjű virágai a kezdetekben, még bimbó formájukban rózsaszínek, majd az idő előrehaladtával kék színbe hajlanak, de léteznek fehér variánsai is. Kétágú bibeszálai és hajlott porzószálai vannak.
Beporzását rovarok végzik, a méheket, darazsakat és pillangókat a nektára már messziről vonzza. Magról szaporodik, egyetlen növény nagyjából 1800 apró magocskát hoz, melyeket a szél, a víz, az állatok és az ember szórja szét.
A növény egy bénító alkaloidát tartalmaz, de csak olyan kis mennyiségben, ami az emberre nézve ártalmatlan, fogyasztása mindazonáltal elővigyázatosságot igényel. A népi gyógyászatban virágos hajtásaiből főzetet készítenek, és hasmenés, valamint bélhurut kezelésére használják. Teakeverékekben is gyakori összetevő.