Piros gyűszűvirág

Ezek a szép, de mérgező harangok vagy megvédik, vagy megölik az ember szívét.

A piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) az útifűfélék családjába tartozik. Tudományos neve a latin „digitus” szóból ered, melynek jelentése „ujj”, és arra utal, hogy az ember ujja könnyedén belefér gyűszűszerű virágaiba. Valaha mágikus növénynek tartották. Egyes kelta vidékeken az asszonyok a kunyhók zsupfedelű tetején lévő hézagokat dekorálták vele, ami a hiedelem szerint ez elűzte az ártalmas erőket.

Az északi régiók kivételével Európa legtöbb sík- és alacsony hegyvidékén előfordul, és Észak-Amerika mérsékelt égövi területeire is betelepítették. Magyarországon vadon nem található meg a természetben, de kerti dísznövényként gyakran látható. A francia Pireneusokban egy túrázás során bukkantam rá erre a különleges, a napos vagy félárnyékos helyet kedvelő virágra.

Digitalis purpurea

Kétnyári növény, az első évben levelei, míg a másodikban virágos hajtásai fejlődnek ki. Egyenes szára 50-70 centiméter magas, lándzsás levelei pedig 20-40 centiméter hosszúra nőnek meg. A növény teljes egészét finom szőrszálak borítják. Harangalakú, nagy fürtökben csüngő virágainak belső falát sötét foltok tarkítják. A leggyakrabban lila színűek, de léteznek rózsaszín, sárga és fehér változatai is, melyeket elsősorban a nemesített növények között találunk meg. Kora nyáron virít, majd fekete, tojásdad alakú toktermést hoz.

Erősen mérgező, a szárított leveleiből kinyert digitoxint azonban eredményesen használják szívelégtelenségek kezelésére. A hatásos és halálos dózis között nagyon kicsi a különbség, ezért alkalmazása során szigorúan be kell tartani az orvosi utasításokat. A növény virágai és levelei egy digoxigenin nevű szteroidot is tartalmaznak, melyet molekuláris biológiai kutatásokban, elsősorban nukleinsavak jelölésére használnak.