Ez a csalánozó élete első szakaszában polipformában létezik, és már azelőtt képes szaporodni, hogy valójában ivaréretté válna.
A pettyes gyökérszájú medúza (Phyllorhiza punctata) a kehelyállatok osztályába tartozik. Kékes ernyőalakú testéről és jellegzetes fehér foltjairól könnyen felismerhető. A kifejlett egyedek rendkívül aktívak, nemcsak a víz sodorja őket, hanem önerőből is sokat mozognak.
Természetes élőhelye a Csendes-óceán nyugati víztömege. Habár Japántól Ausztráliáig honos, az ember akarva-akaratlanul behurcolta hajói által a Karib-térségbe és a Mexikói-öbölbe is, sőt, már a Földközi-tengerben is megfigyelték. Én a monte-carlói Oceanográfiai Múzeumban tudtam lencsevégre kapni ezt a tudósok szerint invázívnak tartott fajt.
Kocsonyás állagú testének 95 százaléka vízből áll, mely legfeljebb 60 centiméter nagyságúra nő meg, és rendkívül sérülékeny. Nyolc, viszonylag rövid fogókarjai vannak, melyek csalánsejteket tartalmaznak. Csípése az emberre ugyan ártalmatlan, de áldozatait, a halak ikráit és lárváit képes megbénítani. Ennek ellenére tápláléka legnagyobb részét az állati planktonok teszik ki, melyek úgy kerülnek űrbelébe, hogy szájcsövén keresztül folyamatosan átszűri a vizet, naponta akár több ezer litert is.
A pettyes gyökérszájúnak az életciklusa és a szaporodása meglehetősen sajátos. Fiatalkorát, vagyis élete első öt évét polipformában tölti, ekkor szexuálisan még éretlen, de már képes ivartalanul úgy szaporodni, hogy közben „klónozza” magát. Majd mire eléri az ivarérettséget, medúzaformát ölt. A hím ivarsejtjeit a vízbe fecskendezi, melyeket a nőstény bekebelez, és testének a belsejében ivarszerve felé pumpál. Miután petéi megtermékenyültek, kilöki őket magából, és a tengerfenéken fejlődnek tovább polipformában.