Afrika legfélelmetesebb vízi ragadozója bolygónk leghosszabb folyójáról kapta a nevét.
A nílusi krokodil (Crocodylus niloticus) a Szaharát leszámítva szinte mindenhol megtalálható Afrikában. Az ókori Egyiptomban istenként tisztelték, és halála után bebalzsamozták tetemét.
A dél-afrikai Kruger Nemzeti Park egy félig elkerített, madármegfigyelő szegletében éppen az égi szárnyasokat fényképeztem, amikor valaki felkiáltott mellettem, hogy krokodil van a láthatáron. Olyannyira elmerültem a szürke gém csodálatába, hogy észre sem vettem a tóparton sütkérező hüllőt, pedig szép nagy példány volt.
Ez a faj átlagosan 3,5-5 méter hosszú, és 225-750 kilogrammot nyom, de Tanzániában ejtettek már el akkora hímet, melynek testhossza megközelítette a 6,5 métert, és súlya meghaladta az 1 tonnát.
A mozdulatlan állat teljesen egybeolvadt környezetével. Bőrét barnászöld foltok tarkították, de hasa sárgás árnyalatú volt. Vastag farkán jól meg tudtam figyelni azokat a kiálló pikkelyeket, melyektől olyan látszatot keltett, mintha a dinoszauruszok korából maradt volna a Földön. Lapos feje hosszan előre nyúlt, és fogai még akkor is rémisztően villantak ki, amikor épp nem tátotta óriásira a pofáját. Úgy tűnt, mintha vészjóslóan vigyorogna. A nílusi krokodilnak 64-68 tűhegyes foga van, és ha egy kitörik, helyette újat növeszt. Az erő, amivel száját összezárja és ráharap áldozatára, rendkívüli: meghaladja a 22 ezer Newtont is. Ez hatszor nagyobb, mint a nagy fehér cápa harapásának ereje.
Ez az állat az édesvizű folyókat és tavakat kedveli. Képes lenne sós vízben is élni, néha elő is fordul a folyók deltavidékén, de e néhány ritka esetet leszámítva szinte lehetetlen sós környezetben megfigyelni. Ha egy vízforrás kiapad, elvándorol, hogy új élőhelyet keressen. Bár alapvetően magányos állat, egy-egy folyószakaszon több egyed is osztozkodik. Szigorú, hierarchikus rend uralkodik közöttük, és saját területüket agresszívan védelmezik. Időnként összefognak és közösen vadásznak, ilyenkor mindig a domináns, egyben a legnagyobb és legerősebb példány eszik elsőként.
A krokodil akár 2 órán át is képes mozdulatlanul a víz alatt maradni, és általában onnan támad a folyónál szomját csillapítani vágyó áldozatára, de a szárazföldön is hamar elkapja zsákmányát. Türelmes állat, heteket is képes kivárni a támadás megfelelő pillanatára. A fiatalok először rovarokra és gerinctelenekre, majd később már kisebb gerincesekre, halakra és hüllőkre is vadásznak, a kifejlett példányok pedig a nagyobb termetű emlősöket is elragadják. A zebrát, a különböző antilopféléket, de még a kisebb vízilovat is könnyedén a folyóba húzzák, amik a víz alatt megfulladnak, és testüket darabokra tépik. Sőt, az oroszlánt és a leopárdot is a víz alá ránthatják, de az ilyen támadások elég ritkák, mert a nagymacskák különösen óvatosan közelítik meg a folyókat és a tavakat. Az ember is könnyen áldozatául esik, évente számos haláleset fodul elő.
Ez a krokodil nagyjából 12-16 éves korára fejlődik akkorára, hogy párosodni tudjon. Az ivarérett kor elérése igazából nem attól függ, hogy milyen idős, hanem a termetétől. A nőstények általában 2,2-3, a hímek pedig 3,3 méteresen szaporodnak először. Az udvarlás során a hím különféle hangokat hallat, és vizet fúj ki az orrlyukain. A rivális hímek között sokszor véres csaták zajlanak. A nőstény alsó állkapcsát finoman a győztes híméhez dörzsöli, ezzel jelezve, hogy elfogadja társának, majd sor kerül a párzásra. 2 hónappal később a nőstény lerakja tojásait, körülbelül 25-80 darabot. Ezek mennyisége részben az anyaállat méretétől is függ. Fészkét a part menti homokba ássa fél méter mélyre, majd betemeti, és 3 hónapon át őrzi. Az utódok nemét az határozza meg, hogy milyen magas volt a hőmérséklet az inkubációs időszak alatt. Ha 31,7 és 34,5 Celsius fok közötti, csak hímek kelnek ki a tojásokból, ha pedig ettől eltérő, akkor nőstények. A kis krokodilok világra jövetelük pillanatában csupán 30 centiméter hosszúak. Az anya a szájában a vízhez viszi kicsinyeit, és akár 2 éven át is védelmezi őket, de a táplálásukról nem gondoskodik. Az élelemszerzést a fiatalok önállóan oldják meg.
Ennek a hüllőnek nincs igazi természetes ellensége, a felnőttkort mégis csak kevés egyed éli meg. A tojásokra sok más állat vadászik, így csak minden tizedikből bújik elő a kis krokodil. Az ember is prédának tekinti, főleg értékes bőre miatt ejti el ezt a félelmetes ragadozót. Bár szerencsére még nem veszélyeztetett faj, Kelet- és Dél-Afrikában már működik olyan fajfenntartási program, ami kiterjed e különleges hüllő védelmére is.