Ez az apró orchideaféle kellemetlen illata ellenére tömegesen vonzza a beporzást végző rovarokat.
A füles kosbor (Orchis mascula) egy Európa-szerte védett növény, amely a spárgavirágúak rendjébe, és azon belül az orchideafélék családjába tartozik. A Földközi-tenger partvidékét kivéve az egész kontinensen előfordul, továbbá Délnyugat-Ázsia nagy részén is őshonos. Élőhelye Írországtól egészen Iránig húzódik, Magyarországon főleg a Börzsönyben és a Bükkben gyönyörködhetünk páratlan szépségében.
A nyirkos hegyi réteket, a törpecserjés mezőket és a napfényes lomberdőket kedveli, melyek bővelkednek tápanyagban, de 2600 méternél magasabban fekvő vidéken már nem lehet megtalálni. Én is alacsony hegyvidéki környezetben bukkantam rá, miközben a Pireneusokban túráztam Franciaországban, az Orédon-tó határában.
A kosbor általában 20-40 centiméter magasra nő meg, de elvétve taláhatunk 60 centiméteres példányt is a természetben. Nyél nélküli, hosszú lándzsás levelei körbeölelik vastag szárát. 10-15 centiméter hosszú virágzata fűzért alkot, amely sok apró, egyenként nagyjából 2,5 centiméter nagyságú virágból áll. A rószaszín vagy bíborszínű virágoknak kihegyezett lepellevelei és háromkaréjú, rojtos szélű mézajkai vannak, melyek általában világosabb színűek, és lilás vagy barnás foltok tarkítják.
Attól függően, hogy milyen magasságban él, április és július között virágzik, majd jól fejlett, sarkantyús termést hoz. Mutatós virágai nem árasztanak finom illatot, sőt, szagukat a macska vizeletéhez szokták hasonlítani. Kellemetlen bűze ellenére a kosbort mégis rendszeresen látogatják a beporzást végző rovarok.