Az agyaráról híres afrikai disznófélének térdre kell ereszkednie, ha enni szeretne.
A szavannai varacskosdisznó (Phacochoerus africanus) a disznófélék családjába tartozik. Párosujjú patás állat, melyet Afrikában, a Szaharától délre eső nyílt szavannákon láthatunk. A dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban épphogy sikerült lencsevégre kapnom egy egyedet, mielőtt elszaladt és eltűnt a szemem elől a bozótosban.
A szürkésbarna szőrű állat közepes termetű. Testhossza 90-150, marmagassága 63,5-85 centiméter, és súlya 45-150 kilogrammot nyom. A hím jóval nehezebb társánál. Feje nagy, nyaka viszont rendkívül rövid, olyannyira, hogy mellső lábát be kell hajlítania ahhoz, hogy elérje a földön lévő táplálékát, csülökízületét ezért párnácskák védik. Hosszú farka végét szőrpamacs díszíti. Legjellegzetesebb tulajdonságai az állkapcsa két oldalán ágaskodó két nagy agyar és az arcán található négy kinövés. A hím agyara sokkal feltűnőbb, mint a nőstényé, akár 25,5 centiméteres is lehet. Elsősorban ásásra használja, de kiváló fegyver is, amikor összetűzésbe keveredik fajtársaival, vagy a ragadozóktól kell megvédenie magát, ugyanis az oroszlán, a leopárd, a hiéna, az afrikai vadkutya, a krokodil és az ember is vadászik rá.
A szavannai varacskosdisznó bár nem rendelkezik saját territóriummal, mégis megjelöli azt a területet, melyet elfoglal. Családba, úgynevezett kondába tömörül. A nőstények és a fiatal hímek külön csoportot alkotnak, míg a felnőtt hímek inkább egyedül élnek. A sziklák alatti mélyedésekbe, a földimalac elhagyott üregeibe költöznek be. Ha alacsony a hőmérséklet, összebújnak családtagjaikkal, hogy felmelegítsék egymást, míg ha túl meleg van, az iszapban dagonyáznak. Néhány ritka esetben azt is megfigyelték, hogy közel engedik magukhoz a Vervet majmokat, hogy szőrüket átkurkásszák atkák után kutatva.
A szavannai varacskosdisznó az egyetlen disznóféle, amely remekül alkalmazkodott a szavannai életmódhoz. Mindenevő, évszaktól függően fűfélékkel, gumókkel, gyökerekkel, gyümölcsökkel, gombákkal, rovarokkal és tojással táplálkozik, de időnként dögöt is eszik.
Ivaréretté 18 hónapos korában válik. A nőstény 171-175 napig tartó vemhessége vége felé leválik családjától, és félrevonul egy saját üregbe, ahol 2-4 malacot hoz a világra. Kicsinyeivel hetekig egyedül marad, és agresszívan védelmezi őket. Biológusok azt is megfigyelték, hogy egy saját malacait elvesztett anya befogad és dajkál árván maradt piciket. Fél év elteltével elválasztja őket, de a fiatalok még sokáig anyjuk közelében maradnak.