Sugarasteknős

A világ legszebb teknőseként emlegetett páncélos még a matuzsálemi kort is megéri.

A sugarasteknős (Astrochelys radiata) a szárazfölditeknős-félék családjába tartozik, közeli rokona az ekevas teknősnek. Súlyosan veszélyeztetett faj. A száraz és szúrós bozótost kedveli, de az ember rengeteg olyan erdőt írtott ki, ami élőhelyet biztosított számára. A vadászat szintén megritkította populációit. Sokszor csak azért állítanak neki csapdát, hogy befogják és díszállatként tartsák otthon. Egyes indiai-óceáni szigetek lakói pedig abban hisznek, hogy ez a hüllő megvédi háziállataikat a különféle betegségektől.

Astrochelys radiata

A sugarasteknős eredetileg csak Madagaszkár déli és délnyugati területein volt őshonos, de a sziget többi részén is elterjedt. Az ember később behurcolta Mauritiusra és Réunionra is. Nekem az utóbbi szigeten található saint-leu-i Kélonia Intézetben volt alkalmam megcsodálni néhány példányt. Bár a létesítmény alapvetően a tengeri teknősök megfigyelésével és védelmével foglalkozik, egy-két szárazföldi rokonnak is otthont ad.

Ez a hüllő viszonylag kis termetű, testhossza nagyjából 40 centiméter. A nőstény súlya 15 kilogramm, a hím pedig 5-tel nehezebb. A két nemet könnyen megkülönböztethetjük egymástól, mivel a hím farka hosszabb társáénál. A teknős páncélja rendkívül mutatós. Felületét olyan domború kitüremkedések díszítik, mintha csak kagylóhéjakkal lenne beborítva. Sötét barnásszürke teknőn élénksárga csíkok futnak végig sugaras irányban, nevét is erről kapta. Fejét és végtagjait sárgás, pikkelyszerű bőr borítja. Szemei nagyok, és erős lábai vaskosabbak, mint a feje.

A sugarasteknős növényevő, főleg különféle magokkal táplálkozik, de gyümölcsöket is fogyaszt. A fügekaktusz termését kifejezetten szereti.

Astrochelys radiata

A hím a 30 centiméteres testhossz elérése után párosodik életében először, a nőstény viszont egy kicsit nagyobb, hogy elbírja párját. Az udvarlást a hím kezdeményezi, fejét kiválasztottja hátsó lábához és kloákájához dörzsöli, miközben szagolgatja. Páncéljának alsó felével néha meg is emeli a nőstényt, hogy az ne tudjon elmozdulni, majd hátulról rámászik. A hím gyakran sziszeg és morog párzás közben. Az együttlét a nőstény számára egyáltalán nem veszélytelen: figyeltek már meg olyan esetet, amikor megrepedt a páncélja és felsebezte kloákájának bemeneti nyílását. 

A szaporodást követően a nőstény egy 15-20 centiméter mély üreget ás a homokos talajba. Nagyjából 3-12 darab tojást rak le a vájatba, amit betemet és magára hagy. A tojásokból 5-8 hónap múlva bújnak ki a kicsiny hüllők, ekkor még csak 3-4 centiméter hosszúak, de páncéljuk hamar megnő. A fiatalokra nem jellemző a felnőttkori sárgás szín, inkább fehérek.

A sugarasteknős nagyjából 100 éves koráig él. A feljegyzések szerint a faj legidősebb példánya 188 évig élt, és a polinéziai Tonga állam királyi családjának volt a házi kedvence több generáción át.