Ez az afrikai madár csak felnőttkorában veszi fel fémesen csillogó ruháját.
A vörösvállú fényseregély (Lamprotornis nitens) a verébalakúak rendjébe, azon belül a seregélyfélék családjába tartozik.
Afrika erdős-bokros vidékein él, Gabon, Angola és Zambia legdélibb szegletében, valamint Zimbabwe, Namíbia, Botswana, Lesotho és Dél-Afrika szavannáin találkozhatunk vele. A Kongói Köztársaságban is felbukkan, de soha sem fészkel az országban. Bár a nyílt erdőt és a bozótost kedveli a legjobban, még a Kalahári közepén is megél, ahol elégséges növénytakaró található és fák borítják a sivatagos tájat. A városok külterületein is előfordul, főleg a kertekben és a parkokban. Hosszan trillázó hangjáról és metálfényű tolláról könnyen felismerhető. Időnként még a környezetében hallható hangokat is utánozza.
A fényseregélyt a dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban sikerült lefényképeznem. Nem ijedős madár, az ember közelségéhez hozzászokott. Teste 23-27 centiméter hosszú, súlya 75-105 grammot nyom. Tollazata fémesen csillogó, csaknem egyöntetű kék, de itt-ott zöldesbe, esetleg lilásba hajlik. Szeme ragyogó sárga, mint a méz. Ez a feltűnő megjelenés azonban csak a felnőtt példányokra jellemző. A fiatalok matt ruhát hordanak, amely csak 6 hónapos korukban kezd el kifényesedni, a szemük pedig szürke.
Rovarokkal, gyümölcsökkel, nektárral és gerinctelenekkel táplálkozik, de az ember által hátrahagyott ételmaradékot is felcsipegeti.
A fényseregély monogám természetű, de társas madár, nem szaporodási időszakban nagy seregben él. A párzásra október és március között kerül sor, ilyenkor a pár különvonul, és repedésekbe vagy fák odvába építi fészkét fűfélékből, tollból és trágyából, melyet aztán akár hosszú éveken át használ. A tojó 2-6 zöldeskék, halványpirosan pettyezett tojást rak le. A fiókák 12-14 nap múlva bújnak ki, és mindkét szülő eteti őket. További 20 nap elteltével a fiatalok kirepülnek a fészekből, és csatlakoznak a csoporthoz.