Gulipán

Ennek a fekete kapucnis madárnak felfelé hajló vékony csőre a legfőbb ismertetőjegye.

A gulipán (Recurvirostra avosetta) a lilealakúak rendjébe, azon belül a gulipánfélék családjába tartozik. Európa és Közép-Ázsia vizes élőhelyein honos. Magyarországon fokozottan védett, többnyire a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon fészkel márciustól novemberig.

Recurvirostra avosetta

Költözőmadár, a telet Afrikában és Dél-Ázsiában tölti, habár Európa egyes melegebb éghajlatú vidékeit – főleg Spanyolországban és Franciaországban – a hideg idő beálltával sem hagyja el. Nekem a Rhône deltavidékén, a Camargue természetvédelmi területen sikerült lefényképeznem ezt a különlegesen kecses égi vándort.

A folyók torkolatvidékén, lagúnákban és öblökben, sós mocsarak és szikes tavak környékén gyakran látható, ahogy pipaszárlábán a sekély vízben élelem után kutatva gázol. Lassan keresgél, lépésről lépésre, miközben hosszú, jellegzetesen felfelé görbített csőrével átfésüli az iszapot, azt remélve, hátha horgára akad néhány apró rák, lárva vagy féreg.

Recurvirostra avosetta

A gulipán tollazata nagyrészt hófehér, feje teteje viszont koromfekete, mintha csak kalapot viselne, továbbá szárnyát és hátát is fekete sávok díszítik. Hosszú vékony lábát kékes bőr borítja. Testhossza 42-45, szárnyfesztávolsága 77-80 centiméter. A hím és a nőstény külalakra nem térnek el egymástól. A fiókák ellenben alig hasonlítanak szüleikhez, tolluk barnás, néhol szürke foltokkal tarkítva.

Évente egyszer, nagy telepekben költ, és fészkét a víz közelében, a talajra építi. Egy fészekalja 3-5 kékeszöld, foltos tojásból áll, melyeken a tojó 22-24 napig kotlik. Az apróságok 35-42 nap elteltével repülnek ki. A gulipán a 25 éves kort is megélheti a természetben.