A legnagyobb gémféle bár ügyes vadász, zsákmányát időnként elrabolják más ragadozó madarak.
Az óriásgém vagy góliátgém (Ardea goliath) a gödényalakúak rendjébe tartozik. Nagy termetű gázlómadár, a Szaharától délre Afrika nagy részén, valamint az Arab-félszigeten és Indiában is megtalálható.
Az ember lakta területeket messze elkerüli. Vízhez kötött életmódot folytat, ezért a folyóktól, tavaktól egyáltalán nem szeret eltávolodni. Gyakran költözik mocsarakba, mangroveerdőkkel teli lápos területekre és a folyók deltavidékére is. A dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban vettem részt egy madárlesen, amikor sikerült lefényképeznem egy magányos példányt.
A góliátgém teste 120-152 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 185-230 centiméter. Súlya eléri a 4-5 kilogrammot is. Fejét és nyakát gesztenyebarna tollak borítják, melle felső része és torka viszont fehér, fekete sávokkal tarkítva. Háta és szárnya szürke. Sárga szeme már messziről virít. Röpte inkább lassúnak és nehézkesnek tűnik. Nyakát a levegőben „s” alakban behúzza, mint a többi gém, és fekete lábát egyenesen, de nem egészen vízszintesen hátrafeszíti. A hím és a tojó külalakra megegyezik, és a fiókák is hasonlóak szüleikhez, csak némileg halványabb a színezetük.
A többi gázlómadárhoz hasonlóan a sekély vizet szereti, ahol könnyedén tud halászni, de méretének köszönhetően a mélyebb vízbe is bemerészkedik. Nemcsak halakkal táplálkozik, időnként kétéltűeket, csigákat, hüllőket és kis termetű emlősöket is elkap. Általában mozdulatlanul áll, miközben prédára les, majd hirtelen lecsap. Erős csőrével felnyársalja áldozatát, azután egészben lenyeli. Mivel viszonylag lassan mozog, néha más ragadozó madarak a szeme elől lopják el zsákmányát. A lármás rétisas, a nyerges gólya és a pelikán is ki szokta fosztani.
Magányos életet él, és territóriumát agresszíven védi a betolakodóktól. Csak a párzási időszakban lehet fajtársaival együtt látni, amely az esős évszak beálltával kezdődik, és általában novembertől márciusig tart. Egyes területeken azonban egész évben sor kerülhet a nászra. Gallyakból és nádból hatalmas fészket épít, amely akár 100-150 centiméter átmérőjű is lehet, és rendszerint kis szigeteken, a bokrok, fák tetején költ. Nagy, összefüggő vízfelület közelében gyakran kolóniákba tömörül, akár más fajokkal, gémfélékkel, kormoránokkal, kígyónyakúmadár-félékkel és íbiszekkel keveredve. A tojó 3-4 kékes tojást rak a fészekbe, melyeken mindkét szülő mintegy 4 hétig kotlik. A fiókák 6 hetes korukban repülnek ki.