Ez a kis termetű tengeri emlős akrobatikus mozgásáról és látványos légi bemutatóiról híres.
A trópusi delfin (Stenella longirostris) főleg a Föld trópusi vizeiben fordul elő, de időnként megtalálható a meleg mérsékelt övi tengerekben is. Nagyrészt a part és a szigetek közelében marad, de kiúszik a nyílt tengerre is. Hívják pettyes hosszúcsőrű-delfinnek és fonódelfinnek is. A fajt elsőként John Edward Gray, brit zoológus jegyezte le 1828-ban.
Egy réunioni hajókirándulás során volt alkalmam megcsodálni ezeket a rendkívüli teremtményeket. A francia sziget nyugati oldalán található város, Saint-Gilles les Bains kikötőjéből indultam útra egy turistacsoporttal. A sétahajóval a játékos vízi emlősök nyomába szegődtünk. Alig hagytuk el a partot, kisvártatva felbukkantak a delfinek. 2-3 fős csoportokban ugrándoztak ki a vízből, és sebesen szelték a végtelen kékséget. Még a hajónkat is követték. Amikor megálltunk néhány percre és a kapitány lekapcsolta a motort, az egyik példány oda is úszott a bárka orrához, és velünk együtt lebegett a felszínen. Hosszúkás és vékony orrát kíváncsian kidugta a vízből. Bár közel voltam hozzá, megérinteni nem tudtam, viszont jól meg tudtam figyelni áramvonalas testét.
A trópusi delfinnek 3 részből álló mintázata van. A háta sötétszürke, az oldala világosszürke, a hasa pedig annyira halvány, hogy szinte már fehérnek látszik. Élőhelyük szerint azonban eltérő színezetűek és méretűek lehetnek. A felnőtt egyedek teste 130-230 centiméter hosszú, tömegük 45-75 kilogramm.
Ez a faj roppant aktív és játékos. Gyakran úszik a járművek közelében, és szereti a vizet csapkodni mellúszóival és farokuszonyával. Akár 3 méter magasra is képes kiugrani a vízből, többször megpördül saját tengelye körül a levegőben, majd az oldalára érkezve visszacsapódik a tengerbe. Egyes források szerint akár 7-szer is megfordulhat. Ilyen akrobatikus mutatványra rajta kívül csupán a sisakos delfin képes. A többi cet csak simán hátrabukfencezik, de nem perdül meg. A víz alatti sebessége az ugrás előtt befolyásolja, hogy hányszor tud körbefordulni a levegőben. A kutatók a mai napig nem találtak igazolható magyarázatot viselkedésére, csak találgatnak. Lehet, hogy így akarja felhívni magára partnere figyelmét, vagy a testére tapadt parazitáktól szabadul meg, esetleg csak örömét leli a játékban.
A trópusi delfin nyílt, szociális társadalomban él. Előfordul, hogy csak néhány egyed csoportosul, máskor viszont 200 példány is összeverődik, és hatalmas, úgynevezett iskolákat alkotnak. Még más cetfajokkal is társulhatnak.
A nőstény 4-7, a hím 7-10 évesen válik ivaréretté. A párválasztás folyamata rendszertelenül zajlik, általában évente egyszer-kétszer történik meg. Ez a delfinfaj több egyeddel is párosodik, nem monogám típus. A hím a nőstény hormonszintjét érzékelve tudja, hogy társa mikor áll készen a párzásra. Ilyenkor fel-le úszkál körülötte, majd sor kerül a nászra. A nőstény 10-11 hónap múlva egy bébinek ad életet. Az anya borjával erős köteléket alakít ki, a kicsit 1-2 évig szoptatja, és annak 3 éves kora előtt nem is szül újra.
Halakkal, tintahalakkal, polipokkal, krillekkel és más rákokkal táplálkozik. Zsákmányáért 200-300 méter mélyre is lemerül a víz alá. De a trópusi delfin is eshet néha prédává. Egyes cápafajok, a gyilkosbálna, a törpe-kardszárnyúdelfin, a kis kardszárnyúdelfin és a rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfin is vadászik rá. Igazi ellensége viszont az ember. Nemcsak a tengerszennyezés végez vele, hanem a tonhalvadászok hálójában is fennakad. Az ötvenes években több tízezer állat vált a kifeszített hálók áldozatává. Ha sikerül elkerülnie a rá leső veszélyt, 20 évet is élhet a természetben.