A flamingónak a bálnák sziláihoz hasonló szűrőlapok találhatók hajlított csőrében.
A rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) Európa és Ázsia déli, valamint Afrika legtöbb vizes élőhelyén honos. A tengerparti szakaszokat, a folyótorkolatokat és a sósvizű tavakat kedveli. Sokáig azonos fajnak tartották a rikítóbb árnyalatú, skarlátszínű karibi flamingóval. Ennek a hosszú és vékony lábú gázlómadárnak azonban fehér és halványrózsaszín tollai vannak. Szárnyának felső része sötétebb, az alsó pedig fekete. A felnőtt egyedeknek még a lábuk is rózsaszín. Színüket a testükben felgyülemlő pigmenteknek, a karotinoknak köszönhetik, amik az általuk elfogyasztott algákkal és rákokkal kerülnek a szervezetükbe.
Fényképeimet Dél-Franciaország leglenyűgözőbb természetvédelmi területén, a Camargue térségében készítettem, ahol 1981 óta szigorúan védik a flamingókat. A Rhône ártere igazán ideális helyszínt biztosított a madárlesre. Hosszú órákon át, egészen közelről volt szerencsém megcsodálni ezeket a pompás állatokat. Hangjuk a libáéra emlékeztetett. Testhosszuk 125-145, szárnyfesztávolságuk pedig 140-165 centiméter. Súlyuk nagyjából 2-3 kilogrammot nyom, a tojó némileg kisebb társánál. Kinyújtott, egyenes nyakkal repülnek, és sebességük a levegőben elérheti a 60 kilométer per órát is, amit több órán át képesek tartani.
A flamingó legjellegzetesebb vonása a fekete végű, hajlított csőre, amelyben finom lamellák találhatók. Ezek a szűrőlapok ugyanazt a célt szolgálják, mint a bálnák szilái. A madár ezeken szűri át az iszapos vizet, hogy a táplálékát adó apró halak, ízeltlábúak, férgek és lárvák fennakadjanak rajta. Ideje nagy részét élelemszerzéssel tölti, nappal és éjszaka is fejét a víz alá dugva kutat. Kedvenc eledele a sórák, de növényi eredetű táplálékot is fogyaszt. Az algát, a magokat és a rizst is megeszi, utóbbit a Camargue egész területén termesztik.
A flamingó 3-4 évesen válik ivaréretté, de 10 éves kora előtt általában nem szokott szaporodni. Hatalmas, akár 200 ezer párt számláló telepekben költ. A madár az adott nászidőszakban monogám természetű, de évente partnert cserél. A párválasztás során nemcsak a hímek udvarolnak, hanem a tojók is násztáncot járnak. Ilyenkor általában csoportosan vonulnak, a fejüket forgatják és tollászkodnak.
A tojó rendszerint egyetlen egy tojást rak le az iszapból és kavicsokból épített fészkére egy kis szigetecskére, amin társával 28-31 napig felváltva kotlik. A fióka a tojásból kikelve pár napig még a fészekben marad, majd a többi aprósággal együtt a szülők óvodákba terelik, és rendszeresen etetik őket. A fiókák tollazata először fehér, majd szürke, a felnőttekre jellemző rózsaszínes árnyalatot pedig csak 2-4 éves korukban veszi fel, amikor már kellő mennyiségű pigment halmozódott fel a szervezetükben.
A rózsás flamingónak számos ellensége akad. Tojásaira és a fiatal madarakra a mediterrán térségben a sárgalábú sirály vadászik. Afrikában a szavannasas, a füles keselyű, a gyapjasfejű keselyű és a dögkeselyű les fiókáira. Az afrikai marabu még a felnőtt egyedeket is megtámadja, de az emlősök is fenyegetik. A szépséges gázlómadár könnyen prédájává válhat a rókának, a sakálnak és a vaddisznónak. Ha sikerül elkerülnie a veszélyt, a 30 éves kort is megélheti a természetben.